A Szomorú Királyság meséje – avagy Trianon története gyereknyelven
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy-nagy ország, amit úgy hívtak: Magyar Királyság. Ez az ország olyan volt, mint egy nagy, színes takaró – volt benne hegy, folyó, erdő, város, és sok-sok különféle ember, akik együtt éltek benne.
A magyarok nagyon szerették a hazájukat. Volt ott Duna, Tisza, Balaton, finom gulyásleves és sok-sok mese! De jött egy nagy-nagy baj: egy világháború, ahol sok ország harcolt egymással, és sajnos a Magyar Királyság a vesztesek oldalán volt.
Amikor a háborúnak vége lett, 1920-ban sok ország leült tárgyalni egy nagy kastélyban, amit úgy hívtak: Trianon. Ez a kastély Franciaországban volt, és ott hozták meg a döntést arról, mi történjen a vesztes országokkal.
És ekkor jött a szomorúság…
A magyar országot sok-sok darabra vágták. Mintha a nagy takaróból kivágtak volna sok részt, és odaadták más országoknak. Erdély elkerült Romániához, a Felvidék Csehszlovákiához, a Délvidék Jugoszláviához, és így tovább.
A magyar emberek egy része egyik napról a másikra külföldön találta magát – pedig el sem költöztek! Csak a határ változott meg, nem ők.
Az ország olyan lett, mint egy megszomorodott maci: a bundája megkopott, a mancsai eltűntek, és már nem tudott úgy játszani, mint régen.
De tudod mit?
A magyar emberek nem adták fel! Építettek új iskolákat, új városokat, tovább meséltek, játszottak, dolgoztak, és őrizték a kultúrájukat. Mert egy ország nemcsak a föld, hanem az emberek szíve, a nyelv, az emlékek, a dalok és a szeretet is.
És minden évben, június 4-én erre emlékezünk.
Arra, hogy mi történt a magyarokkal Trianonban. Szomorúan, de büszkén gondolunk azokra, akik a határokon kívül is megőrizték a magyarságukat. És arra is, hogy összetartozunk – akkor is, ha már nem lakunk egy országban.

https://www.youtube.com/watch?v=HlpObwbgPQs